Viaszba gyúrt örökkévalóság

Halott voltam már mikor megszülettem:
anyám méhe olcsó gyásznak adott.
Rideg cement szaga pereg körülöttem,
Semmi-jövőm eszik elfecsérelt napok;
S nekem csak pillanatok jutnak édes ízzel,
Hogy csámcsogjam rajtuk éhes ínnyel.

Sorsom véknyának feszítem vágyam,
Mert jöhet idő, mikor gyámoltalan leszek:
Szánalmasan csurran könnyem és nyálam,
-Ez Ő?-kérdezik roncsomon megtörő szemek...
Tudom, milyen alázat kell nem mutatni azt,
Mi hajnalban a tükörből vádol s megriaszt.

Ezért ha imára fonódnak cinkos újjaim,
Kérhetek-e többet, mint mit kivívtam:
Csak még több csontom ne törjön útjain
S ne öleljen több kín, mint mit eddig kibírtam.
Anyám gyászos méhe, ha már e világra adott,
Had maradjak itt még, had maradjak halott!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.