Lassan eleredt
utoljára kiásta az árkot
a lapátnyélre támaszkodott
mikor elfáradt
dolgozott benne a rák
még mindig mintha égetné
a számat ez a pár betű
mit az orvos bízott rám
elfordultam hogy ne lássa milyen
szerencsétlen vagyok
akkor biztosan tudtam
most mindannyian meghalunk
nagyszombat volt ásta az árkot
betegen a feltámadás előtt
nem akart éveket várni
szemébe barna fellegek gyűltek
s lázasan szedegette a szirmokat
az ágytakaróról
anya mosdatta meg
kifésülte szeméből amit még ki lehetett
vízbe tette az elhervadt virágokat
aztán ahogy megmondták
lassan az eső is eleredt
2007. október 03.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
