A kisfiú és a hinta
(a kisfiúról, aki szemével szeretett és szívével látott)
Volt egy kert amiben élt egy
leány, aki naphosszat mást sem
csinált mint hintázott.
Le-fel le-fel
behunyt szemmel.
A kisfiú a szemközti ablakból
csak nézte bámulta, szemét
nem vehette le róla.
A leány fejéből ahogy a nap reá-
sütött időnként kirajzoló-
dott egy ifjú alakja,
de ez az ifjú másnak fogta
kezét, mással kelt,
mással vacsorázott ott
a leány fejéből.
Azonban a leány csak rajzol-
ta az ifjúalakot nap-
hosszat feje körén
körkörözve,
a kisfiú pedig tovább nézte
a leányt, szeretett volna
nagyon segíteni rajta,
de hogyan nem tudta.
Kitörölni volna-e jó az
ifjút mindenestől, hogy a le-
ány hintából leszálljon,
vagy elcsábítani az ifjút a
másik leánytól, hogy az
szerelembe essen a
hintázó leánnyal.
De mivel a kisfiú nagyon ki-
csi volt, így csak belefelejt-
kezhetett az ablakból a
leány végenemérhetet-
len hintatáncába.
(Székely Szabolcsra emlékezve, 2007 06 17)
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
