Mese
Egyszerre ketten nekem,
Az este nem titkolt kegyence lettem.
Mosoly velem, tényleg nekem?
Pizza rendelés. Hozzáteszem,
Így utólag, nem volt ki megköszönje.
Nem, nem azért, mert két néma lány
Ette keserűn, megrendelt „kenyerem”.
Talán inkább, mert anyjuknak nem ment a nevelés
-Kudarc megint-, hogy legalább a másnapi elmenés
Ha mással nem is, de legalább egy jó szóval jár.
A járról jut eszembe, ne higgyétek, hogy kezük
Kiázott a mosogató, maró szagától, max az enyém,
Ide egy keser-édes szmájli kell.
Vacsorához ülnénk, de egy tányérból miként kell enni?
Ja, hogy az csak a tiéd? Szólj, terítek, végül is az én
Lakásom ti csak… Miért is vagytok itt?
Lassan már nem tudom. Csak egyet, ágyazni, de azt nagyon.
Hajtom a lepedőt, kattog az agy, mit ér a nő. Biztos nem ezt,
Csak még húzom, halasztom, kenegetem magam.
Testük felajz, az illat tavasz, édes, mint a melasz.
Akár a jó bor, feljött a kába hold, csendes terasz.
És még írjátok, mondjátok, döngölitek folyvást, hogy
kell aki tisztel, becsül, és csodálkoztok ha nem teljesül.
Mire föl? Félve kérdem én. Egyáltalán szabad?
Vagy csak mint mindig egy képpel több szakad,
Vagy a tudat egyszerűen kiakad, elapad, újra egymagad.
Kép, mit rólatok alkotok, ugyan úgy hamis, kissé labilis,
Mint amit képzeltek, persze nem kapjátok, hiszen nincs.
Ki kell, meg sem született, hamva sincs, Salamoni kincs.
Megjegyzem e sorok között, mielőtt bárki elítélne,
Nem „cselédet,” asszonyt kértem én erre az estére.
Szimplán két remegő testet, és egy kicsinyke lelket.
Ez történt a hegyeken túl –vagy között- három barát,
Egy éjszaka, két üveg bor, s mindenki a mámorba költözött.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.