Megálló

Rajtam is múlik, tudom,
mégis szívom a büdös cigit
és ellövöm a csikket az úton,
míg bámulom a dühös tinit
(Vajon rám is?vagy csak a világra
fúj? Pírszingjei tartják össze
szinte- lázadó voltam én is, árva:
talán én sem voltam külömb zönge)
Ha már a jóízlést tuszkoljuk elő,
hát mutassunk jó példát mi:
polgár, apa, barát, képviselő-
s ha prüszköl az öntudatunk bármi
furcsán és szokatlanon- ami menő,
az a jelen. A jövő?
Eldobni a spanglit és nem kívánni.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.