hittük hogy lesz nekünk egy hely
ahová feszélytelenül leülhetünk
kibonthatjuk a szendvicseket esernyőt
amibe összegyűjtjük majd a cseppeket arcaink maradék fénysugarából
hogy eltehessük másnapra
de aztán csak jöttek a felhők a nap égetett
mígnem összemosta maradék emlékezetünket