Forr a lé a lábasban

Már megint nekifogtam főzni, pedig nem tudok
Mindig odaég valami, vagy még rosszabb -
Én égek oda kissé az edény oldalához
Fájdalmas, de nem baj, mert megfogom a fülem
És annyi a fájdalomnak - képzelem én
De nem így van. Rotyog már a leves-kezdemény
Mit nem tettem még bele? Sót? Az van? Nem baj.
Még rakok bele egy keveset. Eszembe jut,
Nem tudok kivenni belőle, csak belerakni.
Nem baj. Megmondom majd, hogy sírtam.
De én nem sírok, csak akkor, mikor sós
Az étel. Kissé mar olyankor.
Sok víz kell neki. Mi ez a szag?
Mintha odaégett volna valami.
Te jó ég!! A levesből pörkölt lett






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.