Versolvasás után

Így lassan megvakulni: tudni.
Sötét sorok - míg lámpafény villan -
földízű barna barlangjaiban
bolyongós délután előrejutni;

mint ülni hálóból szőtt szirteken
gyermekpillangó-szálból palotában;
még felfogni: a kávé lopta vágyam
s a falak zörrenését csendesen.

És nézni: fehér felületükön
mint szikkad füst-bányái álma;
mosolya mottó - fejfájásba zárva.

Hát szégyennel kerestem tükrömön,
de nem találtam arcom hátterében;
s most lehunyt szemmel, késve üldözöm.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.