A rímek
a szakadék széle felé
igyekeztek,
nem volt már, ami
visszatartsa őket.
A fák zöld körvonalai
csak nézték
a kék tintába öltözött
menetet.
Hullottak, egymás
után, büszkén ugrottak
a feneketlen mélységbe.
A költő gondolkodás nélkül
vetette magát utánuk.
Az acélszürke eső
hirtelen eleredt.
