Ringlispleen

A szent poézis kósza ufó,
elzúg, ha nincs metafo-
rája, s akkor nagyot koppan
neki megy a falnak, s visszapattan.

Kit érdekel - költő vagyok -
ez indok vagy ok,
vagy a vagyokság maga?
A versnek nincs szaga,
csak íze: mint epe.
Keserű a széle, közepe,
a számból, mint átvérzett dia lóg. Ott
hon, monóban végzem be ezt a dialógot,

belül, hol egyre inkább tóthárpád az ember,
a hagyományban fülig elmer
ül, fejjel a kamillagőzbe
üres sorokban állva-elidőzve.
És megjövök színes Combínón utazva:
hol ülve is látszik a vége,
úgy meg mi haszna.

Én vagyok a nyúl
a vers csak cifra répa
csak olyan savanyú
a karotin-tartalom néha.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Prae, 29. (2007/1), 2007