Én írok

Én írok levelet magamnak -
bár enyhén zavarban vagyok, mivel,
mire megkapom, (a magamét, ugye)
már szóról szóra tudom,
mire számítsak (pedig

nem vagyok az a számító
fajta), így végképp oda
a boríték felvágásakor érzett
várakozással teli, már-már remegő

izgalom. Dekonstruálom az
interperszonális érintkezésnek nem csak az
intimitását, de teleologikus, azaz
célszerű voltát is, mondanám erre én.

Mennyivel tisztább,
vagy, ha az nem is,
átláthatóbb dolga volt
Jevgenyij barátunknak

az önáltatás terén (vagy tatján) legalábbis.
Ma levelet kaptam, magamtól
-is kitaláltam, ki  a feladó,
pedig már rég feladtam
a hitem az efféle sokadik
érzékeket illetőleg.
Épp elég nekem az az öt, baj
van azokkal is épp elég*

---

*: „Lángban áll a test, szerzetesek.
Lángban állnak a tárgyak,

lángban áll az érintés,
lángban állnak az érintkezések,

lángban állnak az érintkezések
okozta érzések, akár kellemesek, akár fájdalmasak,
akár sem kellemesek, sem fájdalmasak.”
- Buddha: Tűzbeszéd






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Prae, 29. (2007/1),