Szék

Az erkélyen sörösüvegek
száradó ruhák
galambszar
a reggel morzsáival teleszórt kerti asztal
végül is 5- 6 évesen képzeltem magam először tárgynak
egy szimpla széknek
leginkább a négy lábát irigyeltem
és hogy gyakorlatilag egyhelyben éli le életét
nem ideges nem ordít nem sír
ha megtiltják neki hogy cipőstől ugráljon az ágyon
nyílvánvalóan nem vall szerelmet
és igazából csődöt se
ha eljár felette az idő
megbecsült színházi kellék még mindig lehet
vér helyett szú perceg erezeteiben
ösztönei nem zavarják természetét
minden konkrét félreérthetetlen
öregek gyerekek anyák idegenek
egyaránt széknek nézik
nem keverik össze
hasábburgonyával pogácsával
harapófogóval sem pulikutyával
de nem is olyan közömbös
mint egy konzervdoboz
mindannak ellenére
hogy temetést nem rendeznek neki
pap nem mond beszédet
koszorú virág nem jár
és évszámot sem vésnek be márványlapba
hogy élt ettől eddig






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.