Játszottam a kutyával

(az észak-koreai fegyverkezésre)

Még mindig nem sokat alszanak,
vagy ha mégis, hát igen hangosan teszik
koreai szomszédaink az Úrban.
És a kutyájuk. Valahányszor szűkölni hallom,
mintha megfeketedne valami bennem.

És megszólalnak mélyről a harangok,
sírnak, könyörögnek, akárha árvizet.
Hogy itt mi lesz, hogy itt mi lesz.
E Föld-makettet összedönti végleg
az áradat, aláíratlan egyezményeké.

Az atombomba, tudniillik. Jobb így, ha kimondom.
És a kutya csak szűköl, vonyít,
álomba vonyítja magát minden este.
Az agresszív népség partfissal kergeti,
És fortyog, fortyog a bomba

Mióta ideköltöztek, folyton kiabálnak
Hajnali négykor is, hajnali hatkor is
Egyre csak gyűlik bennem a feketeség
Csukott ablak mögül is hallom
Hallom, amint fortyog az átok

Hajnali négykor is, hajnali hatkor is
Szeretnék nagyobb csöndben élni
De hallom, egyfolytában hallom.
Tegnap még álmomban is, mikor
Egy pillanatra csönd lett és én

Játszottam a kutyával.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.