Bölcsõ

Ne kérdezd épp merre jártam:
Boldog, csöndes szóra vágytam
Hulló napfény hajlékában,
Vízre hajló éjszakában.

Ne kérdezd épp honnan jöttem:
Csillagtűz ég körülöttem;
Holdfény fon át, árnyékomra
Ezer évnek szitál pora.

Ne kérdezd épp merre tartok:
Intenek szép, messzi partok,
Óceéán-mély, ringó bölcső,
Menny dalával hívó lépcső.
----------
Látom a csöndet ülni ott,
Lábainál kavicsok csacsognak,
Hullám jajdul mikor szülni fog
Új tarajat a régi haboknak.

Nevet a május tárt szemekkel,
Június üstökét rázza bőszen,
Kis bogár úszik a falevelekkel
S megpihen bölcs, ezüst szemű őszben.
----
Csillagot rejt felhő mélye,
Mesét susog Erdő néne:
Multat éleszt lágy szavával,
Fut, szalad a szél dalával.

Fut, szalad a szél a rétnek,
Hol virágok égig érnek,
Hol kaszálók öregapja
Csókot lehel Holdba, Napba.

Holdba, Napba leng az ének,
Esővé lesz, földre téved,
Patakká lesz, vágtat habja,
Szomjas vándort megitatja.

Megitatja, megfürdeti,
Szellő testvér törölgeti
Fáradt arcát, könnyes lelkét
Reáteríti az estét.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.