Tanulnom kéne, de mint már annyiszor,
akaratlan
Megfürdök bukdácsoló szép, nyíló
szavakban,
S mint illatokban úszó nőket
Láncolom magamhoz őket:
A büszke, eltünt időket
Bámulom- szakadt múltam s jövőmet
Holt mozdulatokkal hívom elő:
Gyertek! Szívemben örök tavasz van!
