Dolmányos és vetési varjak
Lepték el a nagy temetőt.
Mindenfelé ott jártak, szálltak,
Károgtak a sírok fölött.
Kék volt az ég, de hideg a szél.
Sok ember jött az utakon;
Ott volt mindenki, aki csak élt.
Megszűnt a csend, a nyugalom.
Mindenütt mozgás és halk beszéd,
Mécseslángok a sírokon.
Könnyek tükrözték a sok kis fényt.
Egy lett a sok külön fájdalom.
