Mámor



Megraktam a tüzet és
izzó parazsába nyitott tenyérrel
vájtam melegítő menedéket.
Harmadfokú látomás sebek,
megkívánt fantom félelem,
vagy csak a tegnapi
-de rohadt ez a világ- mámor
kínoz apám megőrzött borától.
Fel kellene állni, de a lábak
tőbe amputáltak.
Hevernek füstös sarokban,
mint eldobált egyszeri szeretők
és a kezek talán valahol, egy
„nemtalálom” helyen.
Ma megint megfogadom,
ha meglelem a nyelvem
a feldőlt poharak között.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.