Költünk?

Nagy szavakat hányunk egymás után,
És azt hazudjuk, alkotunk.
Néz ránk ezer ember csodálva, néhány bután
És csak ők tudják, mit tudunk:

Nem tudunk semmit. Hazudjuk az igazságot.
Süket füllel hallgatjuk a kritikát.
Nem látunk, de tagadjuk a vakságot,
És nem tudjuk az istenek titkát.
Nem halljuk a szférák zenéjét.
Nem érezzük a tavasz, ha kikel.
Nem értjük a szívek legmélyét,
És nem beszélnük bárkikkel

Nyomorék a világ, megkötik a szavak
A szívekbe belég a bánat
úgy, ahogy a "fémbe a savak"
A szívekbe beleég a bánat

Ágyú dörej, és mi írunk
Gyermeksírás, és mi írunk
Halál minden, de mi írunk,
Mint aki nem látja a valóságot
És hazudik kegyet, és jóságot





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.