Tehetetlenül

I.

Keringjetek ti bolygók!
-ragyogta szét a Nap,
s a kőgolyók körötte,
mint sok kóbor lovag,
vagy csalódott szerelmes,
vagy bűnbánó csaló,
egy óhaj rabja lettek,
hiába volna jó

II.

-akár a fény a térben-
sötétbe mállani,
majd felhevült anyagból
színekre bomlani,

és vágyban égni, míg csak
az el nem ég, s a láng
majd el nem pattint végleg
mint drága porcelánt

a felhevített héjra
-mint végső akarat-
csak csendben hulló bombák
a füstös ég alatt.

III.

S e porgolyók kerengtek
a fénylő Nap körül,
mely forgó tétlenségük
csak nézte tétlenül,

IV.

Én minden ébrenlétem
-míg megkerült a Nap-
az égre nézve éltem,
s egy csacska gondolat

ütött tanyát fejemben:
-hogy leshet szerteszét
e heliosz lakója
míg oltja szomj hevét!

S tudás kering szemében:
a látszat- amit lát,
ahogy körötte forgunk:
a napközpontúság.-

V.

S a sárgolyók belében
gomolygó forgatag
e forgó rohanástól
forrongó kedvre kap,

VI.

kibuggyan minden bánat
a kérges burkokon,
füstölgő könnybe lábad,
s bőrén a hűlt iszony

forraszt új bőrt magára,
s hogy kérge vastagabb,
e hűvös arccal jár-kel
az izzó Nap alatt.

VII.

S ha néha egy-egy bolygó
szép zöldeskék haján
egy istenképlet éled,
az űr csodára vár.

VIII.

Hiába vár csodára
a szertehullt világ?
Magára hagyva kúszik,
saját húsába rág,

s míg minden darabkája
csak egymást rágja szét,
a mindenség száz könnye
mint csillag szórja szét:

IX.

Keringjetek ti bolygók!
- s feledve álmokat
a kőgolyók köröttük,
mint sok kóbor lovag,
vagy csalódott szerelmes,
vagy bűnbánó csaló,
örökre rab maradnak,
bár menni volna jó.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.