üvegfüvek


záporban volt minden.
hideg füvek koccantak
bennem megállt a bor.
a kávézó asztala alatt
megrugdostuk egymást
füst pergett ki a szánkból.
így utólag: harc volt.
kelletlen megfeszülés
jól hangzó zsoltárok
között. mit tehettünk volna.
a barátságra nem
gondoltunk, majd vissza jó lesz.
te elbaszott szerelmes
én meg elbaszott szent
ültünk, mondtam elme-
hetnél pszichológushoz.
keveset látok, mondtad,
tényleg túl sokat néztem
felfelé: végül nem beszéltünk
össze.

aztán hogy ’üres vagy’,
sose, nem hittem, ’lufi
vagy’, erre semmitmondó
lettem.

A bor megállt bennem,

minden záporban volt,

és mintha üvegfüvek,

szétkoccantunk.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.