Kánikula

Most nem vágyom a hemzsegő
olajosan fénylő barna fehér
vagy égővörös testek tömegébe
még akkor sem ha tudom
a kissé klórszagú medence közelében
könnyebb lenne elviselni
a döglesztő meleget
csak ülök az elsötétített szoba kanapéján
meglehetősen lenge ruhában
nem vonz se hang se kép
se olvasnivaló
csak nézem a „híg levegőt”
és írogatom verseimet
amelyek sorai
mint kipergő szemek, úgy hullnak elém
így a meleget egész jól elviselem
sőt az unalom se gyötör
miközben próbálok koncot vetni
nyomomban szűkölő exhibicionizmusomnak.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.