Nõnapra







Nyílik az orgona ,
s hajlott háttal köszönti a tavaszt.
Megtisztelem én is,
S emelem poharam, Rád:
Ó, megújhodó természet.
fejet hajtok előtettek:
-Princípiumok.
Mert ős az elv,
S ős, minden tett gyökere.
Anyák, nők és asszonyok!
„Méhek”, melyek történelmet szültek,
viharvert poros kis hazát,
hol roskadtan is de haladva
olykor álmokat ringatva
Vigyázták, őseink szent szavát.
Óvtak, s nagy csaták után,
könnyekkel vártak vissza.
Öleléssel kiváltatott a kín,
S csókokkal erősödött meg a szeretet.

Kis fehér zászlót lengetnek a dombtetőn,
Karjukból nem fogy el az erő,
S megannyi apró mécses világít,
mert eljött hát az idő!
Ledobom magamról fegyvereim,
S felmegyek én is a dombra.
Igen,
Köszönetet mondani jöttem!
S török a friss kalácsból,
az apró kis kéz,
mely csodát varázsolt e keletlen tésztából.
Szeretetet vitt bele minden egyes gyúrással,
Felejtjük a háborút minden harapással.
Most!
Hajszálak takarják be lent hagyott vértjeinket.
S békés szellőkkel érkezik a nyugalom.










Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Vörös Szirmok