Közjáték
A ligeti trolimegállóban álltunk hárman
és egy idegen. Mamám jó mamája fogta
kezem, baljával cipelte szatyrát,
jobbján nyűgöm lógott, rongybaba
lábam ecsete átírta a járda porát.
- Most már ne aludj el, hopsza,
(felemelt) sós zsákom! - mondta.
"Szójátom" dugtam szájába játszani
öklöm, de kizárt ajka puha kapuja.
Súlyom sem bírta sokáig, nyögve letett,
szójárat játékom most nem segített.
Majdnem nyafogás lett, ám jött a piros,
örömömre. Indulnék, húz vissza
a kéz, "Ez a hetvenkettes, nem jó."
Busszal akarok, busszal menni! -
haragom nőtt, de elúntan, ők is
fent, másra terelte a szót anyukám:
- Majd a vidámparkba befizet a mama
minket, úgyis van rá neki pénze...
- Van ám! - ez (így, elnyújtva)
vicces volt, megmosolyogtuk mindhárman.
Még az idegen arcán is olvadt a közöny.
Budapest, 2003.03.14
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
