Ratkó József
Fiam
Süt a Nap. Hihetetlen.
Sírod vetetlen.
Ásó készíti ágyad.
Nem anyád ágyaz.
Takaród, lepedőd föld lesz.
Koporsót öltesz.
És alszol, alszol, alszol.
Földnek fordulva alszol.
Fiodum aki voltál,
egy-halottammá holtál.
Mióta? jaj, mióta?
Egy perce, tegnap óta?
Az idők elejétől?
Mióta fény, dől?
Isten-előttről? Mindegy.
Lettem öröktől özvegy.
Varázsló aki voltam,
érted hiába szóltam,
se égi, se földi isten
nem hallgatott meg engem.
Kispárnád visszaadták,
rajta véred maszatját,
nyáladat, verítéked.
Hagytak halottá téged.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Ratkó József összes mûvei I. Versek (Budapest, 2003) Kiadó: Kairosz Kiadó
|
|
|