Adventi tüzek
Ötéves koromban kérdeztem
Apát: A lélek miből van?
Felhúzta szemöldökét, mint
aki még azt sem tudja, Isten
hol van, nézett mozdulatlan.
A napkorong előtt imbolyogtak
olyan furcsa, állatforma árnyak
Bent csapkodott ezer gondolat
sebes katicabogár-szárnyakon
Elnyűtt hitemmel állok félúton
Hogy hol volt az Isten s ma
hol van, talán tudom...
Gyapotszedő, spiritusszal-teli
gospel-könnyekben...Ott van
Arbeit macht frei!-parancsban
Ott van az Isten, tetves tábori
munkaszolgálatos ruhákban,
Ökölbe fájdult tenyerek véres
sorsvonalában, virágkoromban
éhesen, bulvársajtó mosolyba
rongyolt pályaudvari ágyakon...
Ki Üldözött, mind velem rokon, s
kioltaná lángját vak gyűlöletnek
Félelem késein vonagló pszichés
rettenetnek...Harsogd hát süvítő
puskagolyó: Én jaj, de szeretlek,
Vagy csak állj meg advent idején
félúton...Élni szeretne egy élet
sebzett katicabogár-szárnyakon.
Pesthidegkút, 2006. november 30.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
