Erdészlak



Erdőszéli kis ház,
homlokzatán
aranyérmes trófea.
Az előkert csupa virág,
ágyások közt lustán
napozik néhány kutya.
Csak Csitri, a csupafolt,
nem pihen, örökké dolga van,
a lépcsőn, mértani sorban,
hat-hét vakond tetem várja,
hogy a komposztra dobjam.
A hátsó udvarból riadót
fújnak a gyöngytyúkok,
sárgán pihegő labdacsokat
gyűjtenek maguk alá
a káráló kotlósok.
Vibrál a levegő, a porban
feszített szárnyú
ölyv árnya kúszik tova,
erről a portáról nem lesz
ma meg a csibe-vacsora.
Vidám nyikorgással
érkezik most a lovasfogat,
gyomra nem maradt éhkoppon,
benne emésztődik már
az első májusi bak.
Nehézléptű bakancsok
mordulnak egymásra
a tornác kövén,
tágszemű kislány
issza a szavakat,
majd részegülten álmodik
töretnyújtást apja ölén.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.