Nevetünk. Egymásba kapaszkodó
kezeinket lóbáljuk, néha megállunk
mint most egy kirakat előtt. Te
az üveg mögött lévő ruhákat
nézed, én meg tükörképedre
szegezem szemeim,
úgy nézlek,
mint egy katona a laktanyában
kedvese fényképét.
Aztán tovább táncolunk
a járdaszegélyen, ugrálunk
egyik macskavicsról a másikra,
közös perceink halála felé.
