Maroknyi iszap

Egyre fogy a jelen
a ma tegnapba hátrál
vagy a holnapba menekül
Foszló, fehér papíron a költő a
száműzött pillanat foglya marad
olyan egyedül, mint vékonyka,
elfáradt bús grafitceruzája
Óh, pedig készül, hogy
"ércnél maradandóbb"
utat vágjon a mába
talán most sikerül
Örömködik szűz,
hófehér írólap
Naptári élet-
-bizonylat
Tengerre száll,
hol esély és veszély
ritmusa ringató-felejtő
lélekvesztő uszály. Muszáj.
Ha életmentő túláradt szavainak
gátja ember-mély hallgatás, a szenny
emigrációja hirtelen megreked, hisz
asztalhoz invitálják őt az ingerek
a Költészet halotti torán lassú,
szenvedélytelen film pereg
arról, hogy lejárt az idő...
De vajon melyik is? A
jelen a múlt mohó
étvágyát sürgeti
anyagcserére
agyonzabált
hitéből pár
jó falat
jövő
óh, a jövő
maroknyi iszap.
................





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.