Szomorúak a csillagok (javított)
Tág pupillámnak már hasznát veszem
bár a múlt verőfényétől sajog,
a vajat kenyérrel eszem
és szomorúak a csillagok.
Élesre fent bárányfogak
lánca óvja torkomat.
A farkas horda emberibb lett
mióta hull az alkonyat
mely pernyéjével behinti
az igazat s a tévedést.
Nyert csatáim hírmondója
megunt vendégnek is kevés.
A szkepszisből is csak a szó tetszik
a tartalom fénye nem ragyog.
Az évek elkoptatták ezt is
és szomorúak a csillagok.
2007.05.10.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
