A kisatírozott gondolat

A kisatírozott gondolat,
amivel tegnap a dolgomat
végeztem, megmaradt s marad is.
A szabadság nem az, ha jut is
Marad is! Mi is? Szabálya az
életnek. Szobát adnék minden
szegény embernek. Együtt laknánk
jól is. Nem előbb én, s aztán a
csontra bukva - hisz az a legjobb!
Ezzel alázni? Nem. Ők előbb?
A legjobbat magamnak? Uraim!
Megosztom az ízeim közted,
s köztem. A harangok ma csendben
maradnak, hogy halld meg hangjait
a madaraknak. Ének a csendben.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.