[Íróasztal tetején, kis fiók rejtekén]
Íróasztal tetején, kis fiók rejtekén
őrzöm meg a titkot, kalandot elkerülve.
Megőrzöm kirakatüvegre tűzve, mint te
én velem. Reményem, a menthetetlen édes
és keserű, szerelem, kegyelem tőled te
nem akart, belülről kitakart, de mégis csak
bennem élő édes fajdalom. Ez vagy te
énnekem. A sorokat keverem, én örömöm.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.