összegörnyedsz, az asztal alá bújsz,
mintha újra, mintha megint csak embrió
akarnál lenni, mert úgy minden oké,
úgy nem kell bocsánatot kérni, ha rálépsz
egy negyvenkettes lábra, nincs baj hogyha
véletlenül a másik oldalra tévedsz vagy
ha beletenyerelsz szavaiddal egy másik
dimenzióba
