Kaleidoszkóp-ember

ez nem vers- talán festmény
rózsa ízű könnycsepp
a vászon mosolygó anyagán
szépen rakott kő
márvány vagy bronzszobor
néma sziluett az egyiptomi éjben
dzsunkák csobognak ritmusára
a Jangce hajnal- bíborán
a blues hajlik kéken és lilán
a Mississippi köldökéhez
anyátlan gyermek kitaszított zokogása
a bendzsó sárga kopogása
de ez nem vers- talán álmodás
holló fürtjébe markoló alkony
zsenge talajra hullt ima- morzsa
számlálja szilánkjait szürkén sorba, sorba
míg fehéren dúdorászó köd tapad
epedő tincsbe az ősz Temze homlokán
(az is mennyi királyt látott
koldulni az utókor kegyeit!)
de ez nem vers- talán tarka
rongyaim rázom ostoba szavakba
s csorbán hasal egy bádogbögre
ásító tejében nekem szánt szánalom
(holnapra az is ki lesz öntve)
Este van.
Selymes, lágy, anyás.
Ma már
nem hasad tovább
bennem a fájdalom.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: -, -
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -