képeslapra

azon a reggelen olyan érzéssel ébredt, mintha
tegnap valami kifejezetten jó történt volna. az első
olyan nap volt, mikor felkelés után – önmagát is meglepve –
a tükörképére mosolygott.

pest belvárosában, érthetetlen módon, aznap mindenütt
tengerillat volt. óvatosan ment, hiszen csak minden második
macskakőre léphetett. vigyázott, hogy még a kövek közötti vonalat se
érintse talpával, és átment a téren.
kezével megkeverte egy szökőkút vizét.

egy lány a garbója mögül mosolygott rá.

a járdán egy piros inggombot talált.
eltette.
sokáig nézett egy távolodó repülőt.

aztán egy utcai árushoz lépett, és sokáig forgatta a képeslapokat, míg végül
kiválasztott egyet, amelyiken a régi házak előtt a lámpa fénye már éppen
kialudt, de az ablak mögött alvók még egyszerre veszik a levegőt.

most a szobájában ül, előtte az asztalon
ott fekszik a képeslap
és még nem tudja, kinek küldje el.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.