Vízkereszt táján
Mint ahogy ledobjuk az ünneplő ruhát,
ékeitől úgy fosztjuk meg a fát, az ünnepet
levetkőzzük, Jézuskát a díszekkel együtt
elcsomagoljuk, s nevét a káromkodó
hétköznapokon meghagyjuk templomok
visszhangzó főhajóinak, ködös hétfők bigott
harácsolóinak és unatkozó mamikáknak;
hogy aztán egy év múlva úgy vegyük elő,
mint régi, kedves ismerőst, nem értve, hogy
is kerülhettük el egymást; s hogy aztán, mint
iskolatáskák mélyéről előbányászott tízórait,
jó étvággyal, elbambulva fogyasszuk el,
hervadt sonkás zsömleként.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Ezredvég, 2004/2
