nem vagyok itt

Nem vagyok itt. Elrepültem.
Tiszta szemű ház tornyára ültem
S onnan bámulom a Várost-
A kitaszító szót, az igazságost
Hagyom császkálni körülöttem.

Megbékélt gondolatokkal
Húzom magamra az est fényeit.
Emberek! Ti elvagytok magatokkal,
Csak e zugot hagyjátok nékem itt,
Ne üvöltsön, ki szívében nagyott hall!

Nem vagyok itt. Most pihenek,
Pihen bennem a gőg, az alázat,
Az ázott utcák, a villamossínek,
A nappal zajba roskadó házak,
És a virágok sem nyilnak most senkinek.

Majd jövök. A hajnal szül meg újra,
Ébreszt és hamvaszt itt Napot,
Titok és harmat szitál az útra
Majd, tükrözve álmot, pörgő csillagot
S talpam alá a válasz, hogy ki vagyok!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: -, -
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -