Akkor már késõ lesz...

AKKOR MÁR KÉSŐ LESZ…

Ha úgy érzed magadra maradtál akkor  se add fel,
Ha úgy érzed nem szabad felállni akkor is kelj fel.
Ha úgy érzed elhagytak barátid akkor is Remélj,
Ha esti sötétben járkálsz utadon akkor se félj.
Ha szembeköpnek Téged váratlan akkor se térj ki,
Neked sohasem szabad meghátrálni bújva félni

Mert akkor rád rohannak megtipornak megaláznak,
Becsületedbe gázolnak és sorba meggyaláznak.
Légy büszke mindig és következetesen Hazafi,
Ne akarja Terád adni más köpenyegét senki.
Írjad ki magadból mindazt, ami szívedet bántja,
Ne legyél érdemtelenül senkinek sem barátja.

Az évek és évtizedek lassan vagy gyorsan szállnak,
Majd egyszer lelked észreveszi hogy sír szélén állnak
Mindazok akik végleg jöttek Tőled elbúcsúzni,
De amíg éltél nem akartak Véled szóba állni.
Akkor már késő lesz, mert fáradt  tested sírba szállva,
Örökre megnyugszik csendes temető magányába.

Zirc, 2007. 04. 29

















Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.