Játékos koboldok
( Erzsébeteknek )
Nem hullhat virágja őszi fagyra
Széltépett rozsda-bársony avarra
Kiben a tavasz örök fénye ég
S kavargó viharok felett strázsál
Óvja féltőn éltető varázsát
Még ölelni tud, s van, ki érte él
Óh! Erzsébetek, Zsókák, Bözsikék
Őrzitek a föld lüktető szívét
Csókoktól mámoros májusoknak
Mikor ködben fürdik a sombokor
Dér üti fel fejét a lombokon
Csillagkoszorút fontok a holdnak
Szállong a nap fénye, a hó szitál
Fagyott könnycsepp bennünk az őszi táj
Kékezüst szőtteséből kibomlott
Kristályégre írjátok: Élni szép
Ti vagytok a kerengő hópihék
Megrészegült játékos koboldok
2005 november 19
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
