Az elsõszülött jogán
Visszahúzódó, félszeg kölyök voltam
Önként vállaltam ezt a szerepet
A kis húgomat pajzsként húztam, vontam
Ellenállni nem mert, úgy szeretett
Ő kért cukrot, ecetet, sót, ha nem volt
S ugrasztott anyánk, hogy legyen ebéd
Őt mosolya vitte, engem szégyenfolt
Minden szomszédhoz végig elkísért
Ma tudom már, mit tettem vele akkor
Ő kért, s nekem kellett belehalnom
S szegénységem gőgbe eltemetnem
Mert visszaéltem három sivár évvel
Az elsőszülött jogán, -bocsáss meg érte
Hogy bevallani ezt sohasem mertem
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
