Szabó T. Anna : A szemről

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2821 szerző 36489 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Sirokai Mátyás
  Lécek között
Új maradandokkok

Szilasi Katalin: A nap alatt
Pálóczi Antal: Az ember úgy fáj a Földnek
Vezsenyi Ildikó: frustrato
Tóth Gabriella: pszt
Pataki Lili: Unterman
Kiss Anna Mária: Halálra válva
Vajdics Anikó: Definíció
Steszkó Juli: Ovi-bú
Petz György: Haikuk
Ötvös Németh Edit: tehetetlen nyugtalanság
FRISS FÓRUMOK

Szilágyi Erzsébet 3 órája
Natalie Danaisz 3 órája
Vezsenyi Ildikó 3 órája
Köves István 3 órája
Gyors & Gyilkos 8 órája
Bánfai Zsolt 11 órája
Petz György 15 órája
Bara Anna 16 órája
Szilasi Katalin 17 órája
Kiss-Teleki Rita 1 napja
Sági Ferenc Dénes 1 napja
Nagyító 1 napja
Mikola Emese 1 napja
Lőnhárt Melinda 1 napja
Hatházi Áron 1 napja
M. Szabó Mihály 2 napja
Ötvös Németh Edit 3 napja
Pataki Lili 3 napja
DOKK_FAQ 3 napja
Tiszai P Imre 4 napja
FRISS NAPLÓK

 Minimal Planet 3 órája
leállósáv 4 órája
Hetedíziglen 4 órája
Ötvös Németh Edit naplója 5 órája
Bara 12 órája
Bátai Tibor alkotói naplója 13 órája
Sorrento 14 órája
Vendég 17 órája
Játék backstage 17 órája
enigma 19 órája
Baltazar 1 napja
Volt egy pillanat 1 napja
történések 1 napja
utolsó szakasz: ráfordulás 2 napja
Conquistadores 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Szabó T. Anna
A szemről

Csak nézni rájuk. Milyen fényesek
és milyen szépek. Bitorolhatod
mindazt, amit látsz, előhívhatod
sötétkamrádban őket, képtelen
álmodba lépnek, villog és remeg
a képzelet, mint szélfodrozta víz,
benne a képük szétfut, összeáll,
mint víz alatt a kő, megváltozik,
megszínesül, alászáll. Nyugtalan
forgolódással alszol. Közelük
zavarba ejt, megszédít, nappalod
sejtelmekkel telíti. Mindenen
átüt valami más, megélesíti
a színt, a formát, és ráközelít
mindenre, amit nézel. Túl közel.
Üveg és víz a szem. Csak rajta át
láthatni mindent, védi a gyúlékony
létezőket a tűztől. Éljetek,
mondja nekik, és élnek. Nézi őket,
és látványukban elgyönyörködik.
Nem közöttük vagy. Közülük való,
de nem bocsáttatol be. Éjszaka,
a hívóvízbe mártott képeken,
meg tudsz jelenni néha. Azután
a szem kinyílik és lát. Fényesek
és szépek mind a dolgok. De tudod:
nem értheted meg, nem érintheted
a láthatókat. Hiszen egyesülsz
mindennel, amihez nyúlsz. Lángrakap,
átizzít, rögtön önmagába ránt.
Hogy élhetnél így? Inkább hátralépsz,
elkülönülsz, csak nézel. Hogy ragyog
minden teremtmény! Hunyd be a szemed.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Beszélő, 1998/1


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2019-07-26 13:02 lista
2019-02-11 10:51 Kosztolányi Mária
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
2018-08-21 09:29 Vezsenyi Ildikó
2018-08-21 09:17 vim
2018-08-17 21:42 válogatott versek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2019-08-23 00:29       ÚJ bírálandokk-VERS: Aranyi Gábor PARLÉRO ARIERI (quasi Adiemus)
2019-08-22 23:40   új fórumbejegyzés: Szilágyi Erzsébet
2019-08-22 23:33   új fórumbejegyzés: Natalie Danaisz
2019-08-22 23:32   Napló: Minimal Planet
2019-08-22 23:29   új fórumbejegyzés: Vezsenyi Ildikó
2019-08-22 23:25   új fórumbejegyzés: Köves István
2019-08-22 22:51   Napló: leállósáv
2019-08-22 22:42   Napló: Hetedíziglen
2019-08-22 22:42   Napló: Hetedíziglen
2019-08-22 22:41   Napló: Hetedíziglen