Nagyapám
lábaiban vastag kígyók az erek
tekergőznek öregecskén rongyosan
és ahogy a csősz egyet –egyet csosszan
minden métert lassanként levedlenek
éhes juhok állnak riadt piszkosan
a csupasz mellkas kráterei felett
amiből még élet fakad s lehelet
a pár fehér szál a széllel elsurran
az egyik bárány az én ölelésem
(takaró s vacsora lesz, ha jön az ősz)
átcsattog az öreghez a vetésen
ő nézi-nézi, de hát mégiscsak csősz
épp csak mordul a puska a kezében
juhászok pereputtyával nem időz
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
