Emlékszel?

Emlékszel?

A konyhában vártál,
ültél az asztal mellett
a legbelső széken,
és csak annyit mondtál,
meghalt nagyanyád.
Éreztem, hideg
markomban a kilincs.
Álltam, és néztelek.
Átfutott rajtam,
hogy átöleljelek,
és együtt sírjunk,
de te nem sírtál.
Amikor hozzád értem,
kinyújtottad karod,
és eltoltál magadtól.

Anyu!

Fázom.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.