Kemény István : Egy nap élet

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2821 szerző 36490 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Sirokai Mátyás
  Lécek között
Új maradandokkok

Szilasi Katalin: A nap alatt
Pálóczi Antal: Az ember úgy fáj a Földnek
Vezsenyi Ildikó: frustrato
Tóth Gabriella: pszt
Pataki Lili: Unterman
Kiss Anna Mária: Halálra válva
Vajdics Anikó: Definíció
Steszkó Juli: Ovi-bú
Petz György: Haikuk
Ötvös Németh Edit: tehetetlen nyugtalanság
FRISS FÓRUMOK

Bánfai Zsolt 1 órája
Gyors & Gyilkos 2 órája
Siska Péter 6 órája
Bara Anna 6 órája
Francesco de Orellana 8 órája
Szilágyi Erzsébet 16 órája
Lőnhárt Melinda 20 órája
Farkas György 1 napja
Vezsenyi Ildikó 1 napja
Natalie Danaisz 1 napja
Köves István 1 napja
Petz György 2 napja
Szilasi Katalin 2 napja
Kiss-Teleki Rita 2 napja
Sági Ferenc Dénes 2 napja
Nagyító 2 napja
Mikola Emese 2 napja
Hatházi Áron 3 napja
M. Szabó Mihály 4 napja
Ötvös Németh Edit 4 napja
FRISS NAPLÓK

 nélküled 2 órája
Minimal Planet 5 órája
Vendég 7 órája
leállósáv 18 órája
Bézs tollecsete 20 órája
Bátai Tibor alkotói naplója 23 órája
Játék backstage 23 órája
történések 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
Ötvös Németh Edit naplója 1 napja
Bara 2 napja
Sorrento 2 napja
enigma 2 napja
Baltazar 2 napja
Volt egy pillanat 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Kemény István
Egy nap élet

Harmincháromból huszan maradtunk, tizenöt év után
                                  szép ez is,
Egy óra múltán a kocsmáros behordta fölöslegessé vált
                                  székeit.
Férfiak és nők, fiúk és lányok, június, este,
                                  sátortető,
Könnyű zsivaj volt, nagy szavakkal előre föl nem
                                  törhető.
Nagy szavak váltak könnyű zsivajjá, tizenegy autó
                                  odakint,
Huszan maradtunk: húsz ruha és pénz, tizenegy autó:
                                  a valamink.
S máris megy kettő: "tudod, a kölkök nélkülem nem
                                  alusznak el",
A másikért meg itt a férje: a sövény fölött már
                                  ott a fej,
Valaha fontos a harmadik volt: pohárral áll, hogy
                                  menni fog,
Az asztal mögé bezárva ültem, mutattam: "kibújni
                                  sem tudok".
Valami szél jött és bodzaszag volt, eltelt a második
                                  óra is,
Mutatta: "hány van?", mutattam: "három. Hát neked?", "jön a
                                  harmadik".
És ezzel átbújt mellém az asztal alatt, hogy "még egy
                                  pillanat",
Mesélt, mesélve újra átbújt, s még mindig mesélve
                                  elszaladt.
Átmásztam én is, hogy elszökésre, menekülésre
                                  kész legyek,

Egyszercsak mégis délelőtt van, öten maradtunk,
                                  részegek.
Egymás nyitott-könyv-életéből kihullott könyvjelzők
                                  vagyunk,
Szavakba öntjük a közös eszmét, ami csak annyi:
                                  még igyunk.
Repülő zúg a másik égen, kezdődő, pontos
                                  napsütés,
Figuráit kirakja lassan a gyümölcsfák közé a
                                  nemsötét,
Fagyiért jön be egy család, a kocsmárosné a
                                  kertbe ment -
Betelt a hetünk, és az Isten mégis csak teremt
                                  és teremt...

Itt volna vége, de életemmel nem szolgáltam rá
                                  erre sem,
Ha délelőtt volt, hát délután lett, haza a hatvan-
                                  egyesen.
Mért mondjam ennél pontosabban, hogy nemsokára
                                  meghalok
S nyers boldogság, vad reménytelenség együtt se tett ki
                                  egy napot -
Az a nap kéne mégis, egyben, legalább az a
                                  csonka nap,
Hisz máskor úgyis csak semmit mondok, és nekem is semmit
                                  mondanak.
Annak a napnak a délutánján fél kettő körül
                                  volna most,
Már annyit éltem volna eddig, hogy elég is lenne,
                                  hogy vagyok,
Bolyongásvégi nagy türelmet vinnék haza a
                                  pénz iránt,
Erdőbe mennénk a gyerekekkel, úgy élnénk le a
                                  délutánt,
Órára, tükörbe, más szemébe estig már nem pil-
                                  lantanék,
Azon a napon mesélés utánig megtartana a
                                  tartalék.
S ha alszanak már, kilenc után, el mezítláb akkor
                                  menni csak,
Legvégül még kifutni innen, mint bölcsnek hitt, öreg
                                  férfiak.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: a néma h (, 1996)
Kiadó: Pesti Szalon Könyvkiadó


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2019-07-26 13:02 lista
2019-02-11 10:51 Kosztolányi Mária
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
2018-08-21 09:29 Vezsenyi Ildikó
2018-08-21 09:17 vim
2018-08-17 21:42 válogatott versek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2019-08-24 16:01   1 mondatos kritika /Jászberényi Sándor:A lélek legszebb éjszakája/
2019-08-24 15:59   új fórumbejegyzés: Bánfai Zsolt
2019-08-24 15:51   új fórumbejegyzés: Bánfai Zsolt
2019-08-24 15:30   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2019-08-24 15:23   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2019-08-24 15:08   Napló: nélküled
2019-08-24 14:46   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2019-08-24 14:36   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2019-08-24 14:28   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2019-08-24 14:00   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos