Kemény István : Egy nap élet


 
2841 szerző 39141 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Bajtai András
  A küldetés lehetetlensége
Új maradandokkok

Szakállas Zsolt: Déltájt maláriáról...
Ötvös Németh Edit: Az ernyő
Bátai Tibor: lehetséges
Pataki Lili: Fényt hoz, színt visz el
Tímea Lantos: Bűneinkért
Gyurcsi - Zalán György: No. 21
Paál Marcell: Lakoma
Zsolt Szakállas: Szinkópák és védjegy
Gyurcsi - Zalán György: máté szerint
Metz Olga Sára: ez még mindig ugyanaz a víz
FRISS FÓRUMOK

Vadas Tibor 21 perce
Vasi Ferenc Zoltán 59 perce
Tóth Gabriella 1 órája
Bátai Tibor 2 órája
Szilasi Katalin 2 órája
Ötvös Németh Edit 4 órája
Kosztolányi Mária 9 órája
Mórotz Krisztina 9 órája
Nagyító 11 órája
Ocsovai Ferenc 12 órája
Serfőző Attila 12 órája
Gyurcsi - Zalán György 13 órája
Kiss-Teleki Rita 13 órája
Bara Anna 14 órája
Duma György 18 órája
Tímea Lantos 18 órája
Szakállas Zsolt 19 órája
Albert Zsolt 20 órája
Tamási József 22 órája
DOKK_FAQ 1 napja
FRISS NAPLÓK

 nélküled 13 perce
Conquistadores 14 perce
Baltazar 2 órája
Bátai Tibor 14 órája
Gyurcsi 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 1 napja
Dokk-verspályázat 1 napja
Ötvös Németh Edit naplója 1 napja
útinapló 1 napja
az univerzum szélén 1 napja
Sin 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
Minimal Planet 2 napja
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 2 napja
Metz-Művek 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Kemény István
Egy nap élet

Harmincháromból huszan maradtunk, tizenöt év után
                                  szép ez is,
Egy óra múltán a kocsmáros behordta fölöslegessé vált
                                  székeit.
Férfiak és nők, fiúk és lányok, június, este,
                                  sátortető,
Könnyű zsivaj volt, nagy szavakkal előre föl nem
                                  törhető.
Nagy szavak váltak könnyű zsivajjá, tizenegy autó
                                  odakint,
Huszan maradtunk: húsz ruha és pénz, tizenegy autó:
                                  a valamink.
S máris megy kettő: "tudod, a kölkök nélkülem nem
                                  alusznak el",
A másikért meg itt a férje: a sövény fölött már
                                  ott a fej,
Valaha fontos a harmadik volt: pohárral áll, hogy
                                  menni fog,
Az asztal mögé bezárva ültem, mutattam: "kibújni
                                  sem tudok".
Valami szél jött és bodzaszag volt, eltelt a második
                                  óra is,
Mutatta: "hány van?", mutattam: "három. Hát neked?", "jön a
                                  harmadik".
És ezzel átbújt mellém az asztal alatt, hogy "még egy
                                  pillanat",
Mesélt, mesélve újra átbújt, s még mindig mesélve
                                  elszaladt.
Átmásztam én is, hogy elszökésre, menekülésre
                                  kész legyek,

Egyszercsak mégis délelőtt van, öten maradtunk,
                                  részegek.
Egymás nyitott-könyv-életéből kihullott könyvjelzők
                                  vagyunk,
Szavakba öntjük a közös eszmét, ami csak annyi:
                                  még igyunk.
Repülő zúg a másik égen, kezdődő, pontos
                                  napsütés,
Figuráit kirakja lassan a gyümölcsfák közé a
                                  nemsötét,
Fagyiért jön be egy család, a kocsmárosné a
                                  kertbe ment -
Betelt a hetünk, és az Isten mégis csak teremt
                                  és teremt...

Itt volna vége, de életemmel nem szolgáltam rá
                                  erre sem,
Ha délelőtt volt, hát délután lett, haza a hatvan-
                                  egyesen.
Mért mondjam ennél pontosabban, hogy nemsokára
                                  meghalok
S nyers boldogság, vad reménytelenség együtt se tett ki
                                  egy napot -
Az a nap kéne mégis, egyben, legalább az a
                                  csonka nap,
Hisz máskor úgyis csak semmit mondok, és nekem is semmit
                                  mondanak.
Annak a napnak a délutánján fél kettő körül
                                  volna most,
Már annyit éltem volna eddig, hogy elég is lenne,
                                  hogy vagyok,
Bolyongásvégi nagy türelmet vinnék haza a
                                  pénz iránt,
Erdőbe mennénk a gyerekekkel, úgy élnénk le a
                                  délutánt,
Órára, tükörbe, más szemébe estig már nem pil-
                                  lantanék,
Azon a napon mesélés utánig megtartana a
                                  tartalék.
S ha alszanak már, kilenc után, el mezítláb akkor
                                  menni csak,
Legvégül még kifutni innen, mint bölcsnek hitt, öreg
                                  férfiak.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: a néma h (, 1996)
Kiadó: Pesti Szalon Könyvkiadó


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-06 12:12   Napló: nélküled
2025-07-06 12:11   Napló: Conquistadores
2025-07-06 12:04   új fórumbejegyzés: Vadas Tibor
2025-07-06 11:26   Új fórumbejegyzés: Vasi Ferenc Zoltán
2025-07-06 11:18   új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella
2025-07-06 09:56   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2025-07-06 09:43   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2025-07-06 09:41   Napló: Baltazar
2025-07-06 08:57       ÚJ bírálandokk-VERS: Francesco de Orellana helyzet ma meg egyébként is...
2025-07-06 07:38   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit