A XXI. század költõi

Mályva-kék árnyékot vet szemére a bánat;
ráncaiba rajzol ködös karikákat.
Fut az anyja-szülte,
bújik sebbe, lázba.
Senki sem hajít követ már utána.

Nem gyógyul, nem ér’ meg, nincsen maradása.
Ellohol rózsáktól égő szél nyomába.
Fut az isten-fattya,
bújik vérbe, méhbe.
Nem ért, a világnak nem kell már belőle.

A sok közül elveszett nem talál nyughelyet.
Nem sírja ki medrét a kíntól, mert nem lehet.
Elfordul a tömeg,
búcsúra intenek.
Nem keres kincseket ott, hol már nincsenek.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.