Hagyjatok

Énem egy van,
és az én vagyok.
Minden élc nélkül
mondhatom.
Kérlek titeket,
élni hagyjatok.
Értem én,
ha értetlenül
álltok szemben
magatokkal,
kérdést kérdésre
tetéztek, halmoztok,
belecsavarodtok
magatokba szüntelen.
Híd közepén álltok,
arcotok fehér,
kezetekkel fogjátok
összegyűrt fejetek,
csak könyörgök,
ne halljam a sikolyt!
Inkább nevessetek,
ha kell magatokon,
vagy másokon.
Sírjátok ki a bánatot,
fessetek, daloljatok,
faragjatok követ,
levelezzetek az Ördöggel,
vagy hordjatok szenet...
Csak kérlek szépen
engem hagyjatok!
Diploma vagy
bizonyítvány
arról, hogy tudsz
dolgozni,
ha erre sem tudtok
válaszolni, ássátok
be magatok nyakig.
Sovány, kövér, szőrös,
vagy akár nemtelen,
már ez is baj?
Húzzatok magatokra
lepedőt, tudnám
javasolni, van
zsír, diéta,
szike, borotvahab.
Ha nem megy
az együttélés,
az együttnyelés,
ha nem megy
az egyéni vagy
társas szex,
legyetek állatok.
Ez nálam is kérdéses,
mégsem kopogtatok
nálatok.
Csináljátok, hogy
egy kicsit fájjon,
úgy emlékezni fog
a másik, és nem lesztek
egyedül a más-napon.
Kerüljétek ki hosszúra
nyúlt árnyékomat,
az már úgyis sérült,
most rakom össze
akár a mozaik lapot.
Mozaik, milyen
szépen hangzik,
kérdés, ki, miért,
hogy rakja össze?
Tudjátok mit? Oldjátok
meg magatok!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.