A terep

"Ez is az élet sűrű hálója.
Emberek között, visszavonultan,
Jól lehet élni, van pontos módja."

Nguyen Trai: Elengedetten, XI.


A héjás embert is
Ezen a későőszi sétán
Terepem északi csücskében
Leptem meg, előtte
Érdeklődtem a segédtrafóról,
Guggolva kérdeztem a
Pinceablakban, miért van itt?,
Miért zúg?, meddig?,
Éjjel beléremeg a csontom is,
És válaszoltak, nem sokáig
Már, egész közel voltam
A héjához, vörös szemével
Nézett, gyors csapásokkal fosztott
Egy tetemet a kesztyűből,
Úgy szólt hozzám a csavarkulcsos
Ember bentről, mintha
Hivatásom volna ez, a
Kérdezősködés, én volnék
Itt a terepőr, és én is
Úgy búcsúztam el, tisztelgésfélével,
Tizenkét éves már, mondta
A héjás ember, és, mintha az
Éveket, elröptette madarát, aki
Egy közeli, már csupasz ágra
Szállt, és jött kívülről tudva már
Ezt a vedlett juhart, a hallgatólagos
Terephatárt, ült már a
Kesztyűbe, és folytatta, amit
Hagyott, a tollfosztást.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: A terep (Pécs, 1998)
Kiadó: Jelenkor