A roletta

A nyárhosszú tekercs,
Kigöngyölve, érzékeny
Műanyag bordáival, a
Fölfűző lyukak kétoldalt,
Párkánytól az ég felé és vissza,
Egy-egy csigolya, kötélhágcsó a
Szemnek, mindegy, filmszalag a
Nyárhosszú tekercs, két teret
Szűr át folyton: a kórházfal a
Sárgás vakolatból, vén lebernyegéből
Lassan vetkezik, középen bedeszkázott
Luk, egy ráncos hegű női has különös
Köldöke, mögötte nincs már méh,
Lelakatolták mégis, olykor érintik
A túl éles szögben bukó, alélt
Galambok, s fennakad egy-egy kihullt
Szárnytoll, s a tető maga is, ahogy
Bemetszette egy bomba tán, olyan mint
Egy hatalmas szárny vagy csak a törzs,
Rézsút, ahogy maradt, de innen is
Felvesz, nyárhosszat rezzenéstelen, a
Belső oldalról, mintha inat, izmot,
Vérbő lebenyt, pihegő hasfalat, melled,
A húst, ahogy sóvárog, és a külső
Csontvázra teszi, azt öltözteti föl,
Belénk.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: A terep (Pécs, 1998)
Kiadó: Jelenkor