Patkányfogó

Tóth Krisztinának


Mást hívnak így, nem
Mondhatom, mégis
Patkányfogó a ház, ahol
Lakom, de némán csak,
Másnak nem érdemes, nem
Értené, hogy áll a gesztenye
Az udvaron, aknázómolytól tépett
Lombja, ez a ragyaverte sárga,
Mint egy különősz a nyárban,
Int, "ne jöjj ide!", bár nyugton
Áll a fal mellett a gondnok
Holmija, bicikli, partvis, egy
Vödör, s a fodrászüzlet uszoda-
Szaga olyan rég-ismerős, talán a
Seb miatt, ahol agyonlőttek egy
Tolvajt, mégis egyre szorítóbb,
Egyre kutyább.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: A terep (Pécs, 1998)
Kiadó: Jelenkor