Utánad kiáltok


Ámor kitépett nyilával karcolom panaszom,
Egy kopár sivatag porába,
Hol nappalok lázforróságát, az éj fagya váltja.
Port fúj a szél szemembe, könnyeim  facsarja.
Kioltott vágyaim hamuján, parázstáncot járok,
Szétfoszlott álmok romjain, megváltásra várok,
Ellopott jövőmért utánad kiáltok,
Nem segíthetnek hideg érv tanácsok.
Egyszer egy ablakot szélesre tárok,
Nagyot kiáltok, s jöhetnek új világok,
Földiek leszünk, én és a virágok.
Nem döfnek majd szíven hazugságok,
Többé majd magamnak se fájok,
Égiek! - hogy így legyen,- hagyjátok!
Önző szerelemből, ne legyenek láncok,
Ragaszkodásból ne váljanak rácsok,
Szeretetből nincsenek már sáncok,
Megfáradt lelkem készen áll,
Nincs több harcra energiám,
Jó, vagy rossz sors keressen is,
Bújok, vagy nem, úgy is rám talál.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.