Operabál

Ahol Riccardo gróf a szép Améliától
örökre elköszön, miközben a halál
álarcosan lesi - ott most vigadva táncol
az élet: áradó és színpompás a bál.

Ahol a szerelem üzére, Don Giovanni
szédíti máskor a hiszékeny hölgyeket -
ott most halk, kérlelő parancsnak szótfogadni
egy teljes éjen át büntetlenül lehet.

Ahol pezsgőt iszik a sápadt Violetta
Alfrédra kedvesen csillantva poharát -
ott buborékosan pezseg a játszi kedv ma,
kifakult sorsokat bíborra festve át.

Ahol a daliás legények és leányok
palotást járnak el László király előtt -
ott most üres a trón, nincs apród, nincs pohárnok,
de mind királyiak a férfiak s a nők!

Ahol a féktelen mámorú, vad cigánylány
kezében percre sem csitul a kasztanyett -
ott még a bakfis is kacérkodón riszálván
örül, hogy reggelig ő is Carmen lehet.

S ahol Brünnhild köré tűzfüggönyt von Wotán - ott
most csillárfény övez minket védelmezőn,
hogy eltakarja a kívül hagyott világot,
mely árny-uszályosan ott áll a küszöbön...







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: OPERA-B-C (Budapest, 2006)
Kiadó: Hungarovox